Az Út a díjesőig egy filmforgatás vagy még inkább egy röhejes rivalizálás története, három sziporkázó színész: Antonio Banderas, Oscar Martínez és Penélope Cruz tálalásában.
A színház társulata közösen hozta létre a Melancholy Rooms – zenés magány nyolc hangra című kompozíciót, amelynek szereplői egymástól és a világtól elszigetelt alakok.
Paul Thomas Anderson rendező egy ma is nagyon ismerős korszaknak állít szívmelengető és szellemes emléket.
Lize Spit Olvad című munkája nem hibátlan, de figyelemre méltó bemutatkozás.
Az amerikai énekesnő a karanténban megtapasztalt természetélményéből teremtette meg Eden című lemezét, amivel a paradicsomi állapotba visz vissza. A koncertjein kapott magot csak egy bizonyos helyre van értelme elültetni.
A Tandem Grafikai Stúdió Anno-sorozatának legfrissebb kiadványa a látásipar múltjába és jelenébe kalauzol bennünket, rengeteg érdekességgel.
Hálás témát vállalt a bécsi Albertina legújabb kiállítása, amikor Munch több mint 60 munkáját állítja párbeszédbe hét vezető kortárs, egy kivétellel ma is aktív művész reflexióival.
A Spoon Lucifer on the Sofa című albuma egyszerre karcos, okos, popos és rockos. És egy deka mócsing sincs rajta.
A Presser könyve 2 mondatainak, melyek a szemérmes szeretettől ívelnek az idő múlásával enyhülő indulatig, ereje van.
A Jancsó és köre című kötet közel félezer oldalon mindent elmond, ami interjúkban elmondható arról, miként született meg a magyar filmtörténet legnagyobb jelentőségű életműve.
A nem hivatásos, de professzionális színvonalon játszó színészekkel forgatott Chiara történetének tavaly Cannes-ban volt a világpremierje, és elnyerte az Európa Cinemas Label-díjat.
A harmóniáról sokféleképpen lehet beszélni. A Beatles, Murakami kedvenc zenekara, ezt két és fél percben tette a Drive My Car című dalában. Murakami 39 oldalon írta le ugyanezt, a Vezess helyettem rendezője, Hamagucsi Rjúszuke végig nyugtalanságban és harmóniában eltöltött három órát varázsolt belőle.
Kiállítással, rövidfilmmel, beszélgetéssorozattal és tanulmánykötettel emlékeznek Nemes Nagy Ágnesre születésének 100. évfordulóján.
A francia mozi termékeny, megosztó és ünnepelt rendezője, Francois Ozon, valamint Gérard Depardieu új filmje is műsorra kerül a 12. Frankofón Filmnapokon.
Révész Sándor most megjelent, több mint egy évszázadot átívelő, Húzzuk a keresztünk című könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy nincs új a nap alatt: a választókerületek átszabása például már száz évvel ezelőtt is bevett gyakorlat volt.
Madeleine Millot-Durrenberger budapesti tárlata a Mai Manó Házban rejtett önvallomás.
Az Öreghegy meséi a groteszket és a humort sem nélkülözi, és egyáltalán nem gügyögő történetek füzére.
Vonnák Diána nagy műgonddal megírt elbeszélései érzékenyen foglalkoznak az érintettekben sokszor titkoltan ambivalens érzéseket kiváltó elvándorlással.
Háborúból, Covid-magányból, nagyvárosból menekülő emberek küzdelmeit és örömeit dokumentálta Bácsi Róbert László. Munkái a szentendrei Vajda Múzem Photolab galériában láthatók, március végéig.
Szilágyi Ákos a 2000 című folyóiratban elmeséli, mi történt, amikor az 1980-as évekbeli, Létay Vera vezette Filmvilágban túl hosszan foglalkoztak Bódy Gábor Psyché című filmtörténeti klasszikusával, vagy ha Lengyel László nem csupa jót írt a népbíróságokról.
